:: Történetünk...
A harmadik évezred hajnalán alakítottuk meg együttesünket Szegeden. Zolika egy 2000. április 1-jei buli után összeverbuválta azokat, akikkel kiváltképp jóban volt a szegedi, Szurdi Zsolt (Gőzerő) népi rocker által jegyzett Rock Klubból, és valamit mondott, hogy zenekar, meg gyere, meg ilyeneket, de senki nem vette komolyan, úgyhogy a biztonság kedvéért mégiscsak összeültünk próbálni. Ismertük egymást évek óta, ilyen-olyan formációkban már játszottunk is együtt, nagy problémát nem jelentett zajongani kicsit.
Két év telt el próbákkal és szárnypróbálgató koncertekkel, amelyekből – hála Istennek – akadt bőven. Játszottunk mindent, bluest, jazz-balladát, jazz-rockot, hard-rockot, szóval ami adódott. Akkor még EzGáz! néven szerepeltünk. A névválasztás magyarázata a múlt ködébe vész, de az már önmagában jól jellemzi a helyzetet, hogy tulajdonképpen mi magunk sem nagyon emlékszünk a keresztelő pontos körülményeire. Legyen elég annyi: általában egy zenekar valamilyen módon jellemezni akarja magát, amikor nevet választ. Jól felismerhetőnek, tipikusnak kell lennie. Ezt hittük akkor. És EzGáz! lettünk. Bravó.
Időközben lassan, bár egyre feltartóztathatatlanabbul kezdett beszivárogni közénk a népzene. Nem csoda, mindannyian foglalkoztunk már vele korábban, kézenfekvő közös zenei nyelvnek tűnt. Őszinte és erős, akárcsak a rock. Egyértelmű volt, hogy elindulunk ebbe az irányba. A népi dallamkincset nem kezeltük szentírásként, úgyhogy ha ezt valaki felrója, akkor mea culpa. De minden elemét felhasználtuk egy-egy népdalnak, a hangulatát, az ívét, a benne rejlő drámát, ha éppen volt. A szövegekhez viszont nem nyúltunk, egy vesszőt nem változtattunk rajtuk sosem. A szöveg sokat adott, meghatározta a zene irányát is. A mondanivalónak alávetve komponáltunk saját dallamokat, hoztunk létre az eredeti népdalétól eltérő, de mindig azt szem előtt tartó szerkezeteket. A progresszív, időnként pszichedelikus rock-elemek, az igen sokszor a klasszikus összhangzattan szabályait szem előtt tartó harmonizálás számunkra is hozott meglepetéseket, de úgy éreztük, csak kikerekedik lassan a dolog.
Összeállt az első tizenkét szám, 2002-ben fel is vettük első, azóta egyetlen lemezünket Égi Madár címmel.
Akkoriban már elég sokat koncerteztünk, 2002-től kezdve három éven át évi 50-60 fellépésünk volt. Majd' az összes Kárpát-medencei országban megfordultunk,Erdélyben-Székelyföldön többször is, Felvidék és Délvidék sem maradhatott ki, de a jelenlegi Magyarországnak sincs sok olyan vidéke, ahol ne léptünk volna fel; játszottunk a gyöngyösi EFOTT-on, a Művészetek Völgyében, számos fesztiválon, klubokban, szabadtéri rendezvényeken.
Az eredeti felállás változott az évek során: a kezdetektől egészen 2007-ig Révész Zsolti barátunk basszusgitározott, Balázs pedig billentyűzött. Illetve Balázs is billentyűzött, merthogy 2004-ben csatlakozott a zenekarhoz Balla Pisti, ugyancsak egy halom villanykütyüvel. De még mielőtt idáig eljutottunk volna, voltak segítségeink is. Az Égi Madáron például akusztikus gitáron játszott Balázs testvére, Bodacz Peti, később pedig az élő produkciókba kapcsolódott be Hodászi Klári, aki 2003-tól nagyjából másfél éven át hegedült és vokálozott Judit mellett.
Aztán 2005-ben Tótváradi Totya, Pisti és Balázs Budapestre költöztek, aminek eredményeképpen megfeneklett a szórakoztatóipar viharos tengerén hányódó kis lélekvesztőnk; szétszakadt a zenekar, Judit, Révész Zsolt és Zoli Szegeden maradt. Két év agónia után 2007-ben úgy döntöttünk, hogy nem temetünk addig, amíg nincs halott, márpedig a zenekar éppen csak szundikált, legalábbis így ítéltük meg. Úgyhogy újra lelket leheltünk belé. Időközben megszületett még egy lemeznyi anyag, vagy egy kicsit talán több is. Ezeket a számokat is hallhatja a nagyérdemű a koncertjeinken.
A főnixmadár-projectben Révész Zsolti már nem tudott velünk tartani; időközben a családalapítás nehéz, de édes terhe alatt kezdett görnyedezni. Új tagot nem akartunk keresni, jók vagyunk mi már egymásnak. Így az a megoldás született, hogy István "kiegészítő" billentyűsből az egyetlenné vált, átvéve Balázs korábbi feladatait is, növesztett még két kezet, így most pont jó neki. Balázs meg átvedlett basszistává, megörökölve Révész mester szólamait és vízhólyagjait; Judit, Totya és Zolika pedig teszi a dolgát változatlanul, kevéssé zavartatva magukat a változás következtében beállt új körülményektől.
Itt tartunk most. Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, uccu-rajta, gyertek velünk!